|
014 A Teszlek Süveg dalai
Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
Hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel és menten megmondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy, s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor – ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kinek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt és ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár az való neked,
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!
_________________________________
Új koromban – eltelt már
vagy ezer év óta -,
Élt e földön négy nagy mágus,
róluk szól e nóta.
Hősi lelkű Griffendél,
kit tágas sík nevelt;
Szép Hollóhát – ifjúsága
zord hegyek közt telt;
Szelíd szívű Hugrabug,
kies völgyek lánya;
S ravasz Mardekár – hazája
erdők ingoványa.
Kell egy mágus-tanház vélte
a hőskor négy bölcse.
A Roxfort lett közös álmuk
s munkájuk gyümölcse.
kezdetektől volt egy külön
háza mind a négynek,
Hiszen ki-ki más-más virtust
tartott fő erényének.
Bátor szívű ifjak gyűltek
Griffendél köré.
Hollóhát az észt helyezte
mindenek fölé
A szorgosokhoz húzott mindig
jó Hugrabug szíve.
S a becsvágyók közül került ki
Mardekár sok híve.
Egy kérdésre kereste még
a négy bölcs a választ:
Holtuk után az ifjaknak
házat vajh ki választ?
Griffendél fejéhet kapott,
levett róla engem;
észt töltött belém a négy, s ím:
Teszlek Süveg lettem.
Húzzatok hát fületekre,
ne tátsátok szátok!
Megtudjátok menten, melyik
ház illik hozzátok!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
